Elder Sign - "egy" éjszaka a múzeumban... amibe belehalhatsz!

Világ életemben szerettem a XX. század eleji környezetbe helyezett történeteket. Mivel jóval egyszerűbb volt a világ, a mai napig nem tűnik igénytelennek, ha egyszerűbb karakterek tűnnek fel, kevesebb háttérrel és „letisztultabb” célrendszerrel. Különösen tetten érhető ez a bűnügyi jellegű storykban - Agatha Christie klasszikusaiban a bűnüldöző főhősöknek szinte nincs privát élete, létezésük fő mozgatója az „eset”. Ezekkel a szereplőkkel vonzó és könnyű azonosulni, mert jellemzően nincsenek (ábrázolva a történetben) problémáik, egzisztenciájuk stabil, szakmájukban pedig elismertek… már-már azt találhatjuk mondani, hogy boldogok.

Howard Phillips Lovecraft fentiek tekintetében (is) remek író volt, aki a saját maga teremtett, rendkívül nyomasztó hangulatú világban mozgatta hőseit, akik mondjuk egyáltalán nem boldogok, de lényüket teljesen az Öreg Istenek iszonyatával való szembesülés és megküzdés tölti ki, az alkotó nem „aprózza” őket a lakáshitel, a párjuk hűtlensége és hasonlók között. Lovecraft 1926 és 1933 közötti, igen termékeny korszakában alkotta a cthulhu mítosz nagy részét. Ebben hatalmas erejű, a dimenziók között is utazni képes lények (az Öreg Istenek) fenyegetik a világot a teljes romlással és pusztulással. Fizikailag szinte reménytelen velük felvenni a harcot, ezért a kisebb szörny szolgáik legyőzése, és a fő gonosz „távol tartása” a feladat. Ettől persze a 3D mozi és a 4K felbontás és a remake remake-jeinek korában nem szaladunk a falnak, de a könyvek még ma is olvasmányosak és népszerűek, a saját idejükben pedig egyenesen forradalmiak voltak. (Bár semmi köze a témához, nem tudom nem megjegyezni, hogy az író születésének és halálának napja is magyar nemzeti ünnepre esett... sry!)

 Howard Phillips Lovecraft (1890.08.20. - 1937.03.15.)

A cthulhu mítoszt rengeteg formában feldolgozta a szórakoztatóipar, és személyes meglátásom szerint pont az eddig írt retro jelleg miatt nagyon jól áll neki a szintén kicsit régi vágású asztali társasjáték. A legismertebb ilyen adaptáció talán az Arkham Horror, ami viszont az egyik legkomplexebb társasjáték, amit valaha láttam. Sok és még több darabból áll, több tábla szükséges hozzá (ezek alá pedig egy tényleg nagyméretű, minimum családi ebédlőasztal), új játékosoknak szinte lehetetlen úgy elmagyarázni, hogy értsék és élvezzék az első 1-2 partit. Mindenesetre, aki megtanulja rendesen a szabályokat (én nem tartozom ezek közé, és pont a hely- és időigénye miatt nem is érzem magam motiváltnak erre), az egy erősen tematikus, nehéz kooperatív játékkal tölthet 3-5 órát akár egyedül, de nyolcadmagával is.

Biztos információm nincs, de úgy sejtem a szakma 2010 körül rájött, hogy sokan vannak, akik szeretik a témát de mégsem játszanak Arkham Horrort, pont a fenti okok miatt. Nekik terveztek ezért egy másik játékot Elder Sign néven. Ez a legtöbb dolgot lehámozta az előzőről, egyszerűbb sémákkal és játékelemekkel helyettesítette azokat, viszont – és itt a nagy előny – az erős tematizáltságot meghagyta. Nem is érdemes a kettőt összehasonlítani, koncentráljunk inkább csak az utóbbi vonásaira.

A Magyarországon is kapható FFG kiadás

Nem vitatkozhatunk a ténnyel, hogy ez egy kockajáték, tehát a szerencse elég jelentős szerepet kap – aki ezzel nem tud együtt élni, az lehet, hogy másfelé kell szétnézzen. A Fantasy Flight Games itthon elérhető kiadásában egy kisebb méretű dobozt kapunk, amiben (a kiadóra amúgy jellemző módon) egy papírbetét miatt csak a középső sáv áll rendelkezésre a komponenseknek. A minőségre nem lehet panasz (a 9.000 forintos árral összevetve különösen nem), minden token és kártya tartósnak tűnik, a 8 darab egyedi d6 dobókocka pedig kifejezetten minőségi hatást kelt. 

A zöldből hat, a másik kettőből egy-egy, összesen nyolc kocka van a dobozban

Nincs tábla, a játéktér fő részét a tarot méretű kártyák teszik ki (a küldetések, a karakterlapok, a főellenség is ilyen méretű kártyát kapott). Vannak még mini kártyák is (tárgyak és egyéb segítő lapok, valamint a kooperatív játékokra oly jellemző „valami rossz történik pakli”), továbbá sok karton jelző és jelölő és egy nagy stilizált óra, amire mi szerelünk fel egy mozgatható mutatót – ez segít az idő múlását követni, ami igen fontos a játékban.

A játék története és menete szépen segíti egymást: nyomozók egy csoportja (a karakterek, melyekből egyet, vagy többet is irányíthat 1-1 játékos) különös események eredetét akarja felfedni egy múzeumban, mert sejtik, hogy az ott folyó sötét mágiával akar a világukra pusztulást hozni az egyik Öreg Isten. Mivel a múzeum nappal nyitva van, hőseink éjjel „dolgoznak”, sorra járják a termeket és tárlatokat, melyeket a véletlenszerűen kirakott kártyák jelölnek. Minden helyszín egy kaland is, amely egy vagy több feladatból áll – ezek szimbólumok, melyeket a rendelkezésre álló 6 zöld kocka dobása után kell kirakni. Ha nem sikerül a megfelelő kombinációt kirakni, egy kockát elveszítünk és a többit újradobjuk – és ez így megy amíg ad1; megoldjuk a kaland összes feladatát, ad2; elfogy a kockánk, vagy ad3; valamiért úgy döntünk, hogy feladjuk. A kalandok teljesítéséért jutalmul tárgyakat, nyom tokeneket, varázslatokat vagy akár erős szövetségeseket kaphatunk, de a legfőbb jutalmunk az elder sign, ez a nagy erejű relikvia, melyből meghatározott számú összegyűjtése végleg kiszorítja síkunkról a gonoszt, megnyerve nekünk a játékot. Ellenben, ha nem teljesítjük a feladatot, büntetésül veszíthetünk életerőt (stamina) vagy józan eszünket (sanity), de akár egy végzet jelzőt is adnunk kell az Öreg Istennek – ha ezekből megfelelő számút összegyűjt, átlép a világra és meg kell küzdenünk vele (ami nem sok jóval kecsegtet). Ha egy karakter elveszti az összes életerejét vagy eszét, akkor meghal – az őt irányító játékos a következő körben választhat ugyan egy újat (összesen 16 féle van a dobozban), de a megboldogult nyomozó halála közvetlenül növeli a gonosz erejét és esélyét, ezért mindenképp elkerülendő az emberveszteség, néha a sok tennivaló közepette is regenerálódni kell.

   Egy négy karakteres játék közben... akár egy játékos is játszhatja mindegyik nyomozót


Az egyes kalandokhoz felhasználhatjuk tárgyainkat, amik praktikusan a sárga vagy piros kocka használatát engedik meg az adott kalandhoz – ezek jóval erősebbek az alap zöldeknél, a piroson ráadásul van egy joker oldal, amelynél mi választjuk meg az eredményt. A nyomok kockavesztés nélküli újradobást, a varázslatok pedig általában egyes kritikus fontosságú eredmények „eltárolását” és későbbi dobásnál való felhasználását engedik meg. Ezen kívül minden karakternek van egy különleges képessége, amivel a dobása eredményét manipulálhatja, esetleg a jutalmakra kaphat bónuszt, illetve elkerülhet bizonyos negatív hatásokat.

Mindeközben telik az idő is – minden karakter körének végén egy negyeddel előrébb kell állítani az óra mutatóját, de vannak olyan kalandok és szörnyek is (amiket az egyes kártyákhoz kell csatolni néha, így adva újabb feladatot és nehezítve a kalandot), amik legyőzéséhez az órát is előre kell állítani. Minden negyedik állításnál éjfélt üt az óra, és egy mítosz lapot kell húzni – ekkor szinte mindig egy negatív dolog történik azonnal (pl. megjelenik egy szörny, vagy egy végzet jelzőt kap a gonosz), és egy általában negatív hatás érvényesül a következő napon (az újabb kártya felfedéséig).

A játéknak sok kisebb részletszabálya van még: van olyan kaland, amelyben a feladatokat csak meghatározott sorrendben lehet teljesíteni, máshol egy bizonyos dobás esetén, ha nem tudunk feladatot megoldani az adott dobásból, úgy egy azonnali pluszbüntetést szenvedünk el (ez az ún. terror hatás). Néha a sikeres kaland jutalmául egy másik dimenzióba mutató kalandot fedhetünk fel, ahol egy nem túl nehéz kaland teljesítéséért komoly jutalmat (jellemzően több elder sign-t) szerezhetünk meg, megint más kalandokat pedig ha nem oldunk meg éjfélig, akkor az egész csapat kollektív büntetést kap. A karakterek a megoldott kalandok kártyáin szereplő trófeapontokat a múzeum bejáratánál költhetik el, gyógyulhatnak, vehetnek tárgyakat, akár elder sign-okat is, de ekkor ez az egész körük, és persze az óra ilyenkor is tovább ketyeg az éjfél felé.

 

Összegzés:

Az utóbbi időszak egyik kedvence nálam ez a játék – már azé az időszaké, amióta birtoklom egy példányát. Nagyon egyszerű, de magával ragadó szabályrendszere van, könnyű megtanulni vagy elmagyarázni másoknak. A képek és egyéb megjelenítések sokat adnak a tematikához, amely bár annyira nincs jelen, mint az Arkham Horror-ban (ahol szinte szerepjátékos igénnyel lehet kijátszani 1-1 karaktert), de a játék egyszerűségéhez képest intenzív. A sokféle kis hátráltató tényező, a szörnyek, a mítosz lapok, az elzárt kockák összeadódva képesek igen nehézzé vagy akár lehetetlenné tenni egyes küldetéseket.

A kritikusan akarjuk nézni, akkor a feladat végül is a fő gonosz képességére leginkább rezisztens, de ugyanakkor kiegyensúlyozott nyomozócsapat összeállítása, majd az egyes körökben annak megtippelése / kiválasztása / elemzése (habitustól függően), hogy melyik kaland a legsürgősebb, legmegoldhatóbb az adott és/vagy elérhető kockákkal, majd meg kell fogni ezeket, elhajítani és reménykedni. Majd lehet átkokat szórni a rossz dobás, illetve mérsékelten kihúzni magunkat a jó eredmény után.

Számomra ennél azért több a játék, bár vitathatatlan, hogy az esélylatolgatás mindenképp szükséges a győzelemhez. De igazán annak van meg a bája, amikor tudod, hogy a megkezdett kaland büntetése megöl, mégis belevágsz, mert utánad éjfélt üt az óra és a kollektív büntetése (midnight effect) is megöl… téged, meg másik két karaktert! Na, aki itt nyugodt marad, az nem biztos, hogy jó játékot választott. Sok önmegvalósításra nincs lehetőség, 1-1 karakterorientált megjegyzésre lehet lehetőség, már ha veszik a lapot a játékostársak. Akikből egyébként jó, ha van. Ugyan a doboz egy játékost ír, de itt a játékterület összeállítása elég nagy meló – aki egyedül akar megküzdeni a feladattal, annak egy további kis ráfordítással az Omens alcímű app-ot ajánlom akár az App Store-ból, akár a Google Play áruházból. Ennek hozzávetőleg ugyanazok a szabályai, szép a megjelenítése, hangulatos a grafika és a zene, továbbá jó átvezető videók és az asztali verzió tanításához is felhasználható, remek videó ismertetők is vannak az egyes játékelemekről. A több játékossal vitt partik esetében a két, három fő már elég, itt felváltva lehet 2-2 karaktert vinni, négy játékostól meg mindenki a maga kedvencét választhatja ki. Négy karakternél kevesebbel szerintem viszont nem éri meg elkezdeni, mert sokat veszítünk a különleges képességek sokszínűségéből, és egy idő után be is szorulunk, ha csak olyan kalandokat húzunk, amelyek nem kedveznek a választott nyomozónknak. A másik végletnél, hiába ír nyolc játékost a doboz, biztos vagyok benne, hogy az már vontatott, sok az állásidő, ráadásul mindenki nagyon biztonságit is játszana, hiszen legalább két éjfél jön, mire újra ő következik és egyáltalán esélye lenne gyógyulni.

Azoknak bátran ajánlom, akik a következő listából egynél több elemet kedvelnek:

- XX. század eleji bűnügyi tematika, vagy

- H.P. Lovecraft mítoszvilága,

- Kooperatív de nem túl nehéz játékok,

- Kockadobás és a vele járó szerencsefaktor,

- Sok kommunikáció a játékostársakkal,

- Rövid(ebb) játékidő,

- Könnyed, egyszerű szabályok.

A játékról érdemes nálam jócskán hozzáértőbbek, valamivel objektívebb véleményét is meghallgatni, pl itt: 

Miami Dice - Episode 26 - Elder Sign

A bevezető postban már említett Table Top kvázi celebrity próbajátékát pedig itt lehet látni:  

Table Top - Elder Sign

Amennyiben nem tudsz élni egy ilyen játék nélkül:

Bolt, ahol akár ma megvehetem

Legközelebbi találkozásunkig jó játékot kívánok!