King of Tokyo

Úgy gondolom, hogy manapság már majdnem minden háztartásban fellelhető 1-2 társasjáték, attól függetlenül, hogy van-e / volt-e gyermek az adott otthonban. Meglepően sokaknál van a szekrény aljában egy-egy Activity, Tabu, vagy ezekhez hasonló party-játé, de sok idősebb ember is elrakta a gyerekek régi játékait, bűvészkészletét a pincébe, padlásra – persze ők nem a későbbi felhasználás mint inkább az unokákra való továbbszármaztatás jegyében. Ezek alapján én személy szerint nem a birtokolt játékok száma alapján határolom el, a hobbin belüli és (a remélhetőleg mihamarabb bekerülő) azon kívüli játéktulajokat. Én úgy vettem észre, hogy aki komolyabban foglalkozik ezzel, az szinte mindig „gyűjteményként” említi a játékait. Nem az egyes, főleg gyűjthető rendszerű játékokban felhalmozott készleteit (nekem is van még párszáz Magic lapom és egy nagy doboznyi Mechwarrior figurám, de azokra annak idején mindig csak „könyvtárként” vagy „készletként” gondoltam), hanem magukat a különféle játékokat. Persze számos más tekintetben is kitűnik a hobbista: figyeli az újdonságokat, találkozót látogat, játékos csoportot alakít, stb.

Ma arról a játékról szeretnék beszélni, amely után én elkezdtem gyűjteménynek nevezni a játékaimat. Ami nemcsak remek kikapcsolódást jelent, de a beszerzése során nagyon sokat megtudtam a hazai és a nemzetközi közösségről is. Kicsit túlozva tehát nevezhetjük ezt az „első” játékomnak is – ez a Magic: The Gathering és a gyűjthető kártyajátékok (CCG) atyjának, Richard Garfieldnak 2011-es tervezésű játéka, a King of Tokyo!

Az itthon is kapható kiadás dobozának eleje

 

A King of Tokyo egy nagyon egyszerű szabályrendszerű, gyors kockajáték, amelyben a játékosok egy-egy óriási szörnyeteg bőrébe bújnak, hogy a földdel tegyék egyenlővé Japán fővárosát, és nem mellesleg darabokra tépjenek minden más szörnyet, aki e nemes, tereprendezési jellegű küldetésük útjába állna. A játékot kétféle módon nyerhetjük meg: vagy elsőként gyűjtünk össze 20 győzelmi pontot, vagy egyedül mi maradunk talpon. Főképp a mondat utolsó részéből elég egyértelmű, hogy ez egy igen kompetitív játék, ahol a másik játékos direkt hátráltatása, adott esetben eliminálása alapkövetelmény. Amelyik szörny egyébiránt el találna halálozni, az kiesik a játékból, szóval az eszetlen támadás nem feltétlen kifizetődő.

Mielőtt továbblépünk a főbb szabályokra, szenteljünk 1-2 szót a tervezőnek, aki már 13 éves korában letette első kidolgozott játéktervét. Richard Channing Garfield, PhD jövő hónap 23-án ünnepli majd 50. születésnapját, nős, két gyermek édesapja. A játékai iráni szenvedélyét jól mutatja, hogy egy egyedi Magic lap tervezésével kérte meg a barátnője kezét!

Őt tartják a modern CCG-k megalkotójának az első ízben 1993-ban bemutatott Magic: The Gathering kapcsán. Fő műve köré hihetetlen rajongói, játékos és profi versenyzői kör szerveződött, helyi, regionális, kontinens és világbajnokságokkal, nemzeti válogatottakkal, profi „tour” jellegű versenyekkel, tematikus magazinokkal, weboldalak százaival, szakboltokkal,… napestig sorolhatnánk. De, habár a játék zsenialitását kevesen vitatják, a CCG modellel szemben sokaknak vannak ellenérzéseik. Akik ekézik, azt mondják, hogy szinte kizárólag a pénzbegyűjtésről szól, hogy az újabb kiadások megjelentetése és a random kártyákat tartalmazó booster-ek értékesítése, a verseny-legitim szettek mind-mind a bevétel maximalizálását célozzák. A rajongól ellenben a játékélmény folyamatos megújításáról, az új belépőknek adott lehetőségekről, a gondolkodó-tervező jellegű, szinte fejlesztő játékról és a közösségformáló erőről beszélnek, de azt ők is elismerik, hogy egy megfelelően változatos és kellő játékerőt képviselő (értsd: versenyre is alkalmas) CCG gyűjtemény fenntartása nem olcsó dolog. Persze a dolgok ritkán csak feketék vagy fehérek: a vagyonokért összevett top-pakli is kikap, ha nincs meg az ész a kijátszásához, és a briliáns fej is elvérzik, ha csak másodrendű lapok állnak rendelkezésére.

A tervező szó szerint saját Magic: The Gathering lapja... elég laza :)

 

Garfield elég sok (de azért nem „Reiner-Knizia-sok”) játékot tervezett, és a táblás játékai is jó színvonalúak – csak mivel relatív korán befutott, már nem lehet a Magic nélkül róla semmit írni. Én szeretném itt be is fejezni ezt a vonalat, és nem felemlegetni azt, pláne meg összehasonlítani a King of Tokyo-val.

Tehát vissza a fő vonalhoz, nézzük át gyorsan mit találunk az Iello által kiadott dobozban. Kapunk összesen hat szörnyet, akik mind valamilyen remake-jei egyes híres-hírhedt regény és/vagy filmes szörnyűségeknek. King Kong The King, Godzilla Gigazaur néven fut, de van Kraken és emeltes ház nagyságú gonosz földönkívüli is. Van még óriás gépsárkány és egy szuper-intelligens gonosz nyúl is egy robot irányítófülkéjében (nekem erről a Gyalog Galopp jutott eszembe: „a nyúlon túl? … a nyúl az!”, de nem tudom, hogy a tervező mire gondolt). A szörnyek nem rendelkeznek egyedi tulajdonsággal, mind 0 győzelmi és 10 életponttal indul. Mindenki kap egy saját kis táblát, amin két tekerőtárcsával állíthatja be az aktuális értékeit, az egyszerű, de jó minőségű karton bábút pedig a tábla mellé rakja, ezzel fel is készült.

A dobozban szép kivitelű, jó minőségű tartozékok vannak

 

Apropó tábla – lehet ez a világ legegyszerűbb társasjáték táblája, de, hogy az élmezőnyben van az biztos. Rajzolt Tokyo látványkép, rajta összesen két mező, amelyből az egyik csak az 5-6 személyes játék során kell. Négy játékosig tehát 1, azaz egy darab mező van – nem meglepő módon aki itt áll az Tokyo aktuális királya.

Ez itt mind a játéktábla - és mégsem érzed úgy, kevés lenne!

 

Van még a zacskónyi kis zöld műanyag kocka is – ezek szimbolizálják a szörnyek energiáját, ami végül is az egyetlen gyűjthető erőforrás a játékban (tekinthetjük akár pénznek is, ha úgy jobb), ami már csak azáltal is menő, hogy élénkzöld, áttetsző és háromdimenziós kiterjedése van (nem token, hanem kocka!). Kapunk pár jelzőt is egyes hatások jelöléséhez, amik szintén jó minőségűek.

Egy pakli kártya is jár a játékhoz. Ezek különleges képességek vagy események, amelyek egy jóravaló szörny pusztító hadjáratát segítik. Egyik részük azonnali hatással van (pl. megeszünk egy apartman házat, vagy lecsavarjuk a kivezényelt tankok csövét!), másokat a játék végéig használhatunk (pl. jet pack vagy extra fej!!!). Előbbiek általában győzelmi pontokat jelentenek, esetleg némi sebzés elviselése árán. Minden lapot a játék során gyűjtött energiából vásárolhatunk meg, tetszőleges számban. Egyszerre három lap képezi a kínálatot, a megvett lapot pedig azonnal pótolni kell a pakliból – ha azonban egyik kártya sem tetszik, költhetünk energiát arra is, hogy azokat eldobva újak kerüljenek ki a placcra.

Utoljára hagytam a legjobbat – kapunk nyolc darab túlméretes, egyedi d6 kockát is! Hat ezek közül fekete, neonzöld jelölésekkel, kettő pedig ennek inverze. Nagyon jó, hogy ezek nagyok, van súlyuk és úgy általában minőségi érzetet keltenek – az eddig lejátszott pár tucat parti alapján tartósak is, bár az a tény, hogy a neten lehet utánrendelni csak kockakészletet arra enged következtetni, hogy azért leharcolhatóak. Az egyedi d6 ugye azt jelenti, hogy nem 1-6 közötti értékek, hanem a játékoz igazodó eredmények vannak. Vegyük át ezeket és közben a főbb szabályok is tisztázhatók:

Az utángyártott kockakészlet - ha valaki szétjátszaná az eredeti készletet.

1-2-3

A kockák 3 oldalán 1-1 szám szerepel, így 50%-al ezeket fogjuk dobni. A számok győzelmi pontokat jelentenek, de csak akkor, ha a dobásunk végén egy számból legalább három van. Így három 1-es egy győzelmi pontot, három 2-es kettőt ér. Ha olyan ügyesek szerencsések vagyunk, hogy négy, vagy több egyforma számot dobunk, akkor a szett után minden további szám egy-egy újabb pontot ér, pl: négy 2-es az három pont (2 a szettért +1 az extráért), vagy hat 3-as az hat pont (3+3).

Mancs (vagy karom, ha úgy tetszik)

A támadást jelöli, ahány ilyen eredményed van, annyi sebzést viszel be. Ez eddig nem nagy show, izgalmas onnantól válik, hogy kinek viszed be a sebzést. A szörnyek ugye Tokyo-ért harcolnak, de a játék elején senki nem áll a városban (a táblán). Az a játékos, aki elsőként támadást dob (mindegy mennyit), az be kell állítsa a figuráját Tokyo-ba. Innentől mindenki, aki a városon kívül van, támadásával a benti szörnyet célozza! A benti szörny ellenben mindenkit támad, aki kívül van, és nem szétosztja a sebzést, nem ám… mindenki a teljes mennyiséget kapja! Amikor egy Tokyo-ban lévő szörnyet megtámadnak, ő dönthet úgy, hogy elmenekül a városból – ekkor a támadónak a helyébe kell lépnie, és innentől őt támadja mindenki, illetve ő támad mindenkit egyszerre (amíg nem nyer, meg nem hal, vagy el nem hagyja egy támadás után a várost). Ebből ugye tisztán látszik, hogy a játék ugyan játszható 2 személlyel, de nem igazán érdemes 3-4 alatt próbálkozni.

Szív

A gyógyulás jele. Minden egyes ilyen kocka után az adott szörny egy életpontot gyógyul. Az indulóérték, tehát 10 fölé nem lehet gyógyulni, csak speciális laphatás alapján (az életerőt reprezentáló tárcsa 12-ig mér). Az egész játékmenetet meghatározó csavar a következő: Tokyo-ban nem lehet gyógyulni! Így részint ezek a kockák elvesznek, részint ugye minden játékos támadásai a bent lévőn csattannak, így tartósan nem lehet beköltözni a városba.

Villám

Energiát jelent – minden kocka után egy energia kockát kap a játékos, amit akár azonnal fel is használhat. Személyes tapasztalatom szerint energiát inkább a játék elején érdemes gyűjteni, és 1-1 hasznos lapra lecsapva ebből tempó vagy képességelőnyre szert tenni. A középjátékban aztán úgyis inkább a támadás-gyógyulás lesz a domináns. Egyes lapok kifejezetten az erőforrás-menedzsmentet szolgálják, mások pedig olcsók ugyan, de a képességük minden aktiválása bizonyos mennyiségű energiát követel.

Egyedi miniatűrök a 6 alap szörnyről

 

A játék hatalmas „fun-faktorát” az adja, hogy a nyerésre állót közösen, ilyen véd- és dacszövetség alapon próbálja visszarántani az üldözők hada. Mindig az a közellenség, aki Tokyo-t tartja, mivel a belépésért egy, illetve minden egész bent töltött kör után (még egy ok a sok játékos mellett) további kettő győzelmi pont bónusz jár. A szörnyhangok utánzása szinte kötelező, a kapcsolódó filmes hasonlatok citálása fakultatív!

Az egyes játékosok köre egyébként meghatározott mechanizmus szerint épül fel. Eldobod a rendelkezésedre álló kockákat – ez alapesetben hat, de az extra fej lap (amiből kettő van a pakliban) egy továbbit ad, erre valóak a zöld kockák. Az eredményből félreteszed amit meg kívánsz tartani, a többit pedig újradobod. Az így kialakult eredményt újra értékelheted, és megint újradobhatsz akármennyi kockát, akár azokat is, amelyeket korábban félretettél. A harmadik dobás azonban végeredmény, és minden hatás (támadás, gyógyulás, energia, győzelmi pontok) végrehajtandó. Ha az első vagy második dobás után már elégedett vagy az eredménnyel, nem kell újradobnod, csak jelentsd be, hogy végeztél a köröd ezen fázisával. Kicsit kockapóker érzése van az embernek elsőre, de a minden körben más és más szituáció miatt itt minden dobás intenzív és izgalmas.

A dobozbelső rendezett, de az insert kialakításánál nem gondoltak a kiegészítőkre

Egy menet 20 és 40 perc között le is zajlik, ami miatt a játékot akár filler-nek, azaz kitöltőnek (olyan játéknak, amelyet két időigényes vagy összetett stratégiai játék között, vagy szűk időkeretben játszhatunk) is nevezhetnénk. Mivel azonban a direkt konfrontáció miatt majdnem mindig visszavágó(k)ra is sor kerül, én „egész estés” programnak szoktam hirdetni a dolgot.

Ha minden jól megy, a napokban tehetem rá a kezem a kiegészítőre, amely 2012-es kiadás és Power Up! címmel jelent meg. Ebben egy új szörnyet, egy óriás pandát találunk, de a lényeg az a csomag kis, négyzet alakú kártya, ami még megbúvik a dobozban. Ezek úgynevezett „evolúciós” kártyák és minden szörny külön-külön paklival rendelkezik. Ha a játék során egy szett (3 darab) szívet dob valaki, úgy a gyógyító hatás mellett a paklija legfelső evolúciós lapját is megkapja. Ezek elég erős egyszer használható és közepesen erős, de permanens képességek. Ezekkel minden szörny egyéniséget, stílust kapott, amire játéktaktikát lehet építeni – van, aki a gyógyulásra, más csak Tokyo elfoglalására és megtartására koncentrál. Egyesek a brutális sebzéssel pusztítanak, megint más meg annyi energiát szerezhet, hogy mire észbe kapsz már túl késő, megvett mindent és jön!

A kiegészítő hátoldala a főbb információkkal

 

Nagyon szeretem ezt a játékot, de mindenkinek mégsem tudom szívből ajánlani. Legyen itt egy rövid inverz lista, azaz mikor nem a Te játékod a King of Tokyo:

 

-          Ha jellemzően csak ketten vagytok.

-          Ha kisebb gyerekekkel játszol (nem biztos, hogy jól veszik, hogy megölöd a karakterüket).

-          Ha nem szereted a közvetlen konfrontációt a játékokban.

-          Ha nem szereted a kockadobás jelentette szerencsefaktort.

Ellenben, ha fentiek egyike sem igaz rád, akkor azt javaslom, hogy mihamarabb szerezd be ezt az egyedülálló játékot, gyűjts magad köré 2-5 jelentkezőt, és nevessétek degeszre magatokat!

Utózönge – hogyan jutottam hozzá:

Túl sok vicc, vagy poén nem lesz a dologban, de tanúság talán akad. A bevezető postban már említett Gamenight! videó sorozat legelső epizódjában King of Tokyo-t játszottak – arra már nem emlékszem, hogy jutottam el addig, hogy elindítom, viszont arra igen, hogy lendületből megnéztem vagy háromszor az egy órás videót. A játékosok is rátettek egy lapáttal, de a játék nagyon-nagyon megtetszett. Elmeséltem egy-két helyen, ahol játszani is szoktam, mindenki érdeklődött, de semmi extra „hmm, aha, érdekes lehet”, „igen, a Magic-es csávó ilyet tervez?”. Viszont nekem kellett egy ebből, egyszerűen meg akartam mutatni mindenkinek milyen jó játék – hittem benne, és közben még vagy négyszer megnéztem a videót.

Megnéztem hát az általam akkor ismert egyetlen szakbolt kínálatában… és nem volt. Az e fölött érzett bánatomat megosztottam egy az interneten gyakran vásárló barátommal, aki azonnal fel is ajánlotta, hogy külföldről behozatja, kb. 12.000 lesz, mire ideér – be se fejezte a mondatot, mikor már vártam a csomagot. Aztán vártam még egy kicsit, aztán meg sokat… Közben megtaláltam magamnak a viedó végén a boardgamegeek.com oldalt, gondoltam felmegyek, hátha van topic arról, hogy hol szerezhető be. Mondjuk erről konkrét infót nem találtam, de az állam koppant az asztalon, hogy mennyi jobbnál jobb játék van, és mekkora közösséget mozgat ez a dolog.

Mivel sok helyen láttam magyar nyelvű tartalmat is az oldalon, gondoltam, hátha valakinek megvan a játék, esetleg el is akarja adni – egy használt is jobb, mint a semmi! Szóval egy péntek este beütöttem egy hazai aukciós, vagy talán árú kereső oldalra a nevet és megőrültem, mert azt láttam, hogy egy számomra ismeretlen bolt készletén van a játék, 9.000 forintért azonnal, Budapesten. Azt olvastam, hogy 22:00-ig nyitva vannak, ekkor 21:50 volt… nem, nem pattantam autóba és hajtottam eszeveszetten oda, de telefonáltunk és félre is rakattunk egyet. Másnap délelőtt volt egy kis dolgom, a kocsim is máshol járt, ráadásul mire el tudtam volna indulni egy elég komoly eső kerekedett. De ekkor már semmi nem számított, így elképesztően elázva és egyszer el is tévedve a helyszínre értem és egy másik príma szakboltot fedeztem fel, ahonnan azóta is rendszeresen vásárolok. Azért a biztonság kedvéért a külföldi rendelést intéző barátomat csak akkor hívtam fel a rendelés visszamondása érdekében, mikor a doboz már a kezemben volt!

Amit én tanultam:

 

-          Akármit keresel, nézd meg az általános keresőkben is!

-          Ne hidd, hogy az általad ismert kereskedés az egyetlen!

-          A nemzetközi on-line vásárlás szempontjából a vasfüggöny néha még létező kategória!

-    Ne ekézd a magyar boltot mert a külföldi honlapon olcsóbbra jött ki az ár – mire behozatod időben is, pénzben is kintebb vagy!

Ha még több és vizuálisabb infóra van szükség:

Game Night S01E01 - A videó !! 

Rövid videó ismertető Kanadából

Miami Dice Ep. 31 - King of Tokyo

Dice Tower ismertető a Power Up kiegészítőről

Ha leküzdhetetlen a vágy a kockadobásra:

Egy magyar bolt, ahol megvehetem

Egy másik magyar bolt, ahol megvehetem 

Fontos!!! Holnap, azaz 2013. május 16-án kerül ki elvileg a Table Top King of Tokyo epizódja a videómegosztóra - látatlanban is ajánlom!