Úgy
gondolom, hogy manapság már majdnem minden háztartásban fellelhető 1-2
társasjáték, attól függetlenül, hogy van-e / volt-e gyermek az adott otthonban.
Meglepően sokaknál van a szekrény aljában egy-egy Activity, Tabu, vagy ezekhez
hasonló party-játé, de sok idősebb ember is elrakta a gyerekek régi játékait,
bűvészkészletét a pincébe, padlásra – persze ők nem a későbbi felhasználás mint
inkább az unokákra való továbbszármaztatás jegyében. Ezek alapján én személy
szerint nem a birtokolt játékok száma alapján határolom el, a hobbin belüli és
(a remélhetőleg mihamarabb bekerülő) azon kívüli játéktulajokat. Én úgy vettem
észre, hogy aki komolyabban foglalkozik ezzel, az szinte mindig
„gyűjteményként” említi a játékait. Nem az egyes, főleg gyűjthető rendszerű
játékokban felhalmozott készleteit (nekem is van még párszáz Magic lapom és egy
nagy doboznyi Mechwarrior figurám, de azokra annak idején mindig csak
„könyvtárként” vagy „készletként” gondoltam), hanem magukat a különféle
játékokat. Persze számos más tekintetben is kitűnik a hobbista: figyeli az
újdonságokat, találkozót látogat, játékos csoportot alakít, stb.
Ma
arról a játékról szeretnék beszélni, amely után én elkezdtem gyűjteménynek
nevezni a játékaimat. Ami nemcsak remek kikapcsolódást jelent, de a beszerzése
során nagyon sokat megtudtam a hazai és a nemzetközi közösségről is. Kicsit
túlozva tehát nevezhetjük ezt az „első” játékomnak is – ez a Magic: The
Gathering és a gyűjthető kártyajátékok (CCG) atyjának, Richard Garfieldnak
2011-es tervezésű játéka, a King of Tokyo!
Az itthon is kapható kiadás dobozának eleje
A
King of Tokyo egy nagyon egyszerű szabályrendszerű, gyors kockajáték, amelyben
a játékosok egy-egy óriási szörnyeteg bőrébe bújnak, hogy a földdel tegyék
egyenlővé Japán fővárosát, és nem mellesleg darabokra tépjenek minden más szörnyet,
aki e nemes, tereprendezési jellegű küldetésük útjába állna. A játékot kétféle
módon nyerhetjük meg: vagy elsőként gyűjtünk össze 20 győzelmi pontot, vagy
egyedül mi maradunk talpon. Főképp a mondat utolsó részéből elég egyértelmű,
hogy ez egy igen kompetitív játék, ahol a másik játékos direkt hátráltatása,
adott esetben eliminálása alapkövetelmény. Amelyik szörny egyébiránt el találna
halálozni, az kiesik a játékból, szóval az eszetlen támadás nem feltétlen
kifizetődő.
Mielőtt
továbblépünk a főbb szabályokra, szenteljünk 1-2 szót a tervezőnek, aki már 13
éves korában letette első kidolgozott játéktervét. Richard Channing Garfield,
PhD jövő hónap 23-án ünnepli majd 50. születésnapját, nős, két gyermek
édesapja. A játékai iráni szenvedélyét jól mutatja, hogy egy egyedi Magic lap
tervezésével kérte meg a barátnője kezét!
Őt
tartják a modern CCG-k megalkotójának az első ízben 1993-ban bemutatott Magic:
The Gathering kapcsán. Fő műve köré hihetetlen rajongói, játékos és profi
versenyzői kör szerveződött, helyi, regionális, kontinens és
világbajnokságokkal, nemzeti válogatottakkal, profi „tour” jellegű
versenyekkel, tematikus magazinokkal, weboldalak százaival, szakboltokkal,…
napestig sorolhatnánk. De, habár a játék zsenialitását kevesen vitatják, a CCG modellel
szemben sokaknak vannak ellenérzéseik. Akik ekézik, azt mondják, hogy szinte
kizárólag a pénzbegyűjtésről szól, hogy az újabb kiadások megjelentetése és a
random kártyákat tartalmazó booster-ek értékesítése, a verseny-legitim szettek
mind-mind a bevétel maximalizálását célozzák. A rajongól ellenben a játékélmény
folyamatos megújításáról, az új belépőknek adott lehetőségekről, a
gondolkodó-tervező jellegű, szinte fejlesztő játékról és a közösségformáló
erőről beszélnek, de azt ők is elismerik, hogy egy megfelelően változatos és
kellő játékerőt képviselő (értsd: versenyre is alkalmas) CCG gyűjtemény
fenntartása nem olcsó dolog. Persze a dolgok ritkán csak feketék vagy fehérek:
a vagyonokért összevett top-pakli is kikap, ha nincs meg az ész a kijátszásához,
és a briliáns fej is elvérzik, ha csak másodrendű lapok állnak rendelkezésére.
A tervező szó szerint saját Magic: The Gathering lapja... elég laza :)
Garfield
elég sok (de azért nem „Reiner-Knizia-sok”) játékot tervezett, és a táblás
játékai is jó színvonalúak – csak mivel relatív korán befutott, már nem lehet a
Magic nélkül róla semmit írni. Én szeretném itt be is fejezni ezt a vonalat, és
nem felemlegetni azt, pláne meg összehasonlítani a King of Tokyo-val.
Tehát
vissza a fő vonalhoz, nézzük át gyorsan mit találunk az Iello által kiadott
dobozban. Kapunk összesen hat szörnyet, akik mind valamilyen remake-jei egyes
híres-hírhedt regény és/vagy filmes szörnyűségeknek. King Kong The King,
Godzilla Gigazaur néven fut, de van Kraken és emeltes ház nagyságú gonosz
földönkívüli is. Van még óriás gépsárkány és egy szuper-intelligens gonosz nyúl
is egy robot irányítófülkéjében (nekem erről a Gyalog Galopp jutott eszembe: „a
nyúlon túl? … a nyúl az!”, de nem tudom, hogy a tervező mire gondolt). A
szörnyek nem rendelkeznek egyedi tulajdonsággal, mind 0 győzelmi és 10
életponttal indul. Mindenki kap egy saját kis táblát, amin két tekerőtárcsával
állíthatja be az aktuális értékeit, az egyszerű, de jó minőségű karton bábút
pedig a tábla mellé rakja, ezzel fel is készült.
A dobozban szép kivitelű, jó minőségű tartozékok vannak
Apropó
tábla – lehet ez a világ legegyszerűbb társasjáték táblája, de, hogy az
élmezőnyben van az biztos. Rajzolt Tokyo látványkép, rajta összesen két mező,
amelyből az egyik csak az 5-6 személyes játék során kell. Négy játékosig tehát
1, azaz egy darab mező van – nem meglepő módon aki itt áll az Tokyo aktuális királya.
Ez itt mind a játéktábla - és mégsem érzed úgy, kevés lenne!
Van
még a zacskónyi kis zöld műanyag kocka is – ezek szimbolizálják a szörnyek
energiáját, ami végül is az egyetlen gyűjthető erőforrás a játékban
(tekinthetjük akár pénznek is, ha úgy jobb), ami már csak azáltal is menő, hogy
élénkzöld, áttetsző és háromdimenziós kiterjedése van (nem token, hanem
kocka!). Kapunk pár jelzőt is egyes hatások jelöléséhez, amik szintén jó
minőségűek.
Egy
pakli kártya is jár a játékhoz. Ezek különleges képességek vagy események,
amelyek egy jóravaló szörny pusztító hadjáratát segítik. Egyik részük azonnali
hatással van (pl. megeszünk egy apartman házat, vagy lecsavarjuk a kivezényelt
tankok csövét!), másokat a játék végéig használhatunk (pl. jet pack vagy extra
fej!!!). Előbbiek általában győzelmi pontokat jelentenek, esetleg némi sebzés
elviselése árán. Minden lapot a játék során gyűjtött energiából vásárolhatunk
meg, tetszőleges számban. Egyszerre három lap képezi a kínálatot, a megvett
lapot pedig azonnal pótolni kell a pakliból – ha azonban egyik kártya sem
tetszik, költhetünk energiát arra is, hogy azokat eldobva újak kerüljenek ki a
placcra.
Utoljára
hagytam a legjobbat – kapunk nyolc darab túlméretes, egyedi d6 kockát is! Hat
ezek közül fekete, neonzöld jelölésekkel, kettő pedig ennek inverze. Nagyon jó,
hogy ezek nagyok, van súlyuk és úgy általában minőségi érzetet keltenek – az
eddig lejátszott pár tucat parti alapján tartósak is, bár az a tény, hogy a
neten lehet utánrendelni csak kockakészletet arra enged következtetni, hogy
azért leharcolhatóak. Az egyedi d6 ugye azt jelenti, hogy nem 1-6 közötti
értékek, hanem a játékoz igazodó eredmények vannak. Vegyük át ezeket és közben
a főbb szabályok is tisztázhatók:
Az utángyártott kockakészlet - ha valaki szétjátszaná az eredeti készletet.
1-2-3
A
kockák 3 oldalán 1-1 szám szerepel, így 50%-al ezeket fogjuk dobni. A számok
győzelmi pontokat jelentenek, de csak akkor, ha a dobásunk végén egy számból
legalább három van. Így három 1-es egy győzelmi pontot, három 2-es kettőt ér.
Ha olyan ügyesek szerencsések vagyunk, hogy négy, vagy több egyforma
számot dobunk, akkor a szett után minden további szám egy-egy újabb pontot ér,
pl: négy 2-es az három pont (2 a szettért +1 az extráért), vagy hat 3-as az hat
pont (3+3).
Mancs
(vagy karom, ha úgy tetszik)
A
támadást jelöli, ahány ilyen eredményed van, annyi sebzést viszel be. Ez eddig
nem nagy show, izgalmas onnantól válik, hogy kinek viszed be a sebzést. A
szörnyek ugye Tokyo-ért harcolnak, de a játék elején senki nem áll a városban
(a táblán). Az a játékos, aki elsőként támadást dob (mindegy mennyit), az be
kell állítsa a figuráját Tokyo-ba. Innentől mindenki, aki a városon kívül van,
támadásával a benti szörnyet célozza! A benti szörny ellenben mindenkit támad,
aki kívül van, és nem szétosztja a sebzést, nem ám… mindenki a teljes
mennyiséget kapja! Amikor egy Tokyo-ban lévő szörnyet megtámadnak, ő dönthet
úgy, hogy elmenekül a városból – ekkor a támadónak a helyébe kell lépnie, és
innentől őt támadja mindenki, illetve ő támad mindenkit egyszerre (amíg nem
nyer, meg nem hal, vagy el nem hagyja egy támadás után a várost). Ebből ugye
tisztán látszik, hogy a játék ugyan játszható 2 személlyel, de nem igazán
érdemes 3-4 alatt próbálkozni.
Szív
A
gyógyulás jele. Minden egyes ilyen kocka után az adott szörny egy életpontot
gyógyul. Az indulóérték, tehát 10 fölé nem lehet gyógyulni, csak speciális
laphatás alapján (az életerőt reprezentáló tárcsa 12-ig mér). Az egész
játékmenetet meghatározó csavar a következő: Tokyo-ban nem lehet gyógyulni! Így
részint ezek a kockák elvesznek, részint ugye minden játékos támadásai a bent
lévőn csattannak, így tartósan nem lehet beköltözni a városba.
Villám
Energiát
jelent – minden kocka után egy energia kockát kap a játékos, amit akár azonnal
fel is használhat. Személyes tapasztalatom szerint energiát inkább a játék
elején érdemes gyűjteni, és 1-1 hasznos lapra lecsapva ebből tempó vagy
képességelőnyre szert tenni. A középjátékban aztán úgyis inkább a támadás-gyógyulás
lesz a domináns. Egyes lapok kifejezetten az erőforrás-menedzsmentet
szolgálják, mások pedig olcsók ugyan, de a képességük minden aktiválása
bizonyos mennyiségű energiát követel.
Egyedi miniatűrök a 6 alap szörnyről
A
játék hatalmas „fun-faktorát” az adja, hogy a nyerésre állót közösen, ilyen
véd- és dacszövetség alapon próbálja visszarántani az üldözők hada. Mindig az a
közellenség, aki Tokyo-t tartja, mivel a belépésért egy, illetve minden egész
bent töltött kör után (még egy ok a sok játékos mellett) további kettő győzelmi
pont bónusz jár. A szörnyhangok utánzása szinte kötelező, a kapcsolódó filmes
hasonlatok citálása fakultatív!
Az
egyes játékosok köre egyébként meghatározott mechanizmus szerint épül fel.
Eldobod a rendelkezésedre álló kockákat – ez alapesetben hat, de az extra fej
lap (amiből kettő van a pakliban) egy továbbit ad, erre valóak a zöld kockák.
Az eredményből félreteszed amit meg kívánsz tartani, a többit pedig újradobod.
Az így kialakult eredményt újra értékelheted, és megint újradobhatsz akármennyi
kockát, akár azokat is, amelyeket korábban félretettél. A harmadik dobás
azonban végeredmény, és minden hatás (támadás, gyógyulás, energia, győzelmi
pontok) végrehajtandó. Ha az első vagy második dobás után már elégedett vagy az
eredménnyel, nem kell újradobnod, csak jelentsd be, hogy végeztél a köröd ezen
fázisával. Kicsit kockapóker érzése van az embernek elsőre, de a minden körben
más és más szituáció miatt itt minden dobás intenzív és izgalmas.
A dobozbelső rendezett, de az insert kialakításánál nem gondoltak a kiegészítőkre
Egy
menet 20 és 40 perc között le is zajlik, ami miatt a játékot akár filler-nek,
azaz kitöltőnek (olyan játéknak, amelyet két időigényes vagy összetett
stratégiai játék között, vagy szűk időkeretben játszhatunk) is nevezhetnénk.
Mivel azonban a direkt konfrontáció miatt majdnem mindig visszavágó(k)ra is sor
kerül, én „egész estés” programnak szoktam hirdetni a dolgot.
Ha
minden jól megy, a napokban tehetem rá a kezem a kiegészítőre, amely 2012-es
kiadás és Power Up! címmel jelent meg. Ebben egy új szörnyet, egy óriás pandát
találunk, de a lényeg az a csomag kis, négyzet alakú kártya, ami még megbúvik a
dobozban. Ezek úgynevezett „evolúciós” kártyák és minden szörny külön-külön
paklival rendelkezik. Ha a játék során egy szett (3 darab) szívet dob valaki,
úgy a gyógyító hatás mellett a paklija legfelső evolúciós lapját is megkapja.
Ezek elég erős egyszer használható és közepesen erős, de permanens képességek.
Ezekkel minden szörny egyéniséget, stílust kapott, amire játéktaktikát lehet
építeni – van, aki a gyógyulásra, más csak Tokyo elfoglalására és megtartására
koncentrál. Egyesek a brutális sebzéssel pusztítanak, megint más meg annyi
energiát szerezhet, hogy mire észbe kapsz már túl késő, megvett mindent és jön!
A kiegészítő hátoldala a főbb információkkal
Nagyon
szeretem ezt a játékot, de mindenkinek mégsem tudom szívből ajánlani. Legyen
itt egy rövid inverz lista, azaz mikor nem a Te játékod a King of Tokyo:
- Ha kisebb gyerekekkel játszol (nem biztos, hogy jól veszik, hogy megölöd a karakterüket).
- Ha nem szereted a közvetlen konfrontációt a játékokban.
- Ha nem szereted a kockadobás jelentette szerencsefaktort.
Ellenben,
ha fentiek egyike sem igaz rád, akkor azt javaslom, hogy mihamarabb szerezd be
ezt az egyedülálló játékot, gyűjts magad köré 2-5 jelentkezőt, és nevessétek
degeszre magatokat!
Utózönge
– hogyan jutottam hozzá:
Túl
sok vicc, vagy poén nem lesz a dologban, de tanúság talán akad. A bevezető
postban már említett Gamenight! videó sorozat legelső epizódjában King of
Tokyo-t játszottak – arra már nem emlékszem, hogy jutottam el addig, hogy
elindítom, viszont arra igen, hogy lendületből megnéztem vagy háromszor az egy
órás videót. A játékosok is rátettek egy lapáttal, de a játék nagyon-nagyon
megtetszett. Elmeséltem egy-két helyen, ahol játszani is szoktam, mindenki
érdeklődött, de semmi extra „hmm, aha, érdekes lehet”, „igen, a Magic-es csávó
ilyet tervez?”. Viszont nekem kellett egy ebből, egyszerűen meg akartam mutatni
mindenkinek milyen jó játék – hittem benne, és közben még vagy négyszer
megnéztem a videót.
Megnéztem
hát az általam akkor ismert egyetlen szakbolt kínálatában… és nem volt. Az e
fölött érzett bánatomat megosztottam egy az interneten gyakran vásárló
barátommal, aki azonnal fel is ajánlotta, hogy külföldről behozatja, kb. 12.000
lesz, mire ideér – be se fejezte a mondatot, mikor már vártam a csomagot. Aztán
vártam még egy kicsit, aztán meg sokat… Közben megtaláltam magamnak a viedó
végén a boardgamegeek.com oldalt, gondoltam felmegyek, hátha van topic arról,
hogy hol szerezhető be. Mondjuk erről konkrét infót nem találtam, de az állam
koppant az asztalon, hogy mennyi jobbnál jobb játék van, és mekkora közösséget
mozgat ez a dolog.
Mivel
sok helyen láttam magyar nyelvű tartalmat is az oldalon, gondoltam, hátha
valakinek megvan a játék, esetleg el is akarja adni – egy használt is jobb,
mint a semmi! Szóval egy péntek este beütöttem egy hazai aukciós, vagy talán
árú kereső oldalra a nevet és megőrültem, mert azt láttam, hogy egy számomra
ismeretlen bolt készletén van a játék, 9.000 forintért azonnal, Budapesten. Azt
olvastam, hogy 22:00-ig nyitva vannak, ekkor 21:50 volt… nem, nem pattantam
autóba és hajtottam eszeveszetten oda, de telefonáltunk és félre is rakattunk
egyet. Másnap délelőtt volt egy kis dolgom, a kocsim is máshol járt, ráadásul
mire el tudtam volna indulni egy elég komoly eső kerekedett. De ekkor már semmi
nem számított, így elképesztően elázva és egyszer el is tévedve a helyszínre
értem és egy másik príma szakboltot fedeztem fel, ahonnan azóta is rendszeresen
vásárolok. Azért a biztonság kedvéért a külföldi rendelést intéző barátomat
csak akkor hívtam fel a rendelés visszamondása érdekében, mikor a doboz már a
kezemben volt!
Amit
én tanultam:
- Ne hidd, hogy az általad ismert kereskedés az egyetlen!
- A nemzetközi on-line vásárlás szempontjából a vasfüggöny néha még létező kategória!
- Ne ekézd a magyar boltot mert a külföldi honlapon olcsóbbra jött ki az ár – mire behozatod időben is, pénzben is kintebb vagy!
Ha még több és vizuálisabb infóra van szükség:
Ha leküzdhetetlen a vágy a kockadobásra:
Fontos!!! Holnap, azaz 2013. május 16-án kerül ki elvileg a Table Top King of Tokyo epizódja a videómegosztóra - látatlanban is ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése